Skip to main content

        About me

        About me

        About me

        About me

        About me

        About me

        About me

        About me

My name is Imre Székely and, on December 29, 1954, I entered this world in the City of Győr, one of Hungary’s most colourful and picturesque cities, situated on the northern part of the Danube river. My parents were intellectuals with solid character, high morals and strong virtues. They did everything they could to provide the best life for my siblings and me.

Along the way, my career has presented me the opportunity to meet popes, prime ministers and leading cultural figures.  However, it was my father, also an artist, who taught me honesty, trustworthiness and honour.

In primary school, I learned the linocut technique from my drawing teacher Imre Krausz. During my high school years, I had the good fortune to be privately tutored in the fine arts by the painter, István Tóth Tóvári, a two-time winner of the prestigious Munkácsy Prize.

While still in Hungary, I weathered two years of compulsory military service under communism. During that time, I came to hate shaving so much that once I got out, I threw my razor away and vowed never to shave again. That is why you now see me with a rich, handsome beard adorning my face.

I left Hungary because I could not reconcile myself with the ideology of the communist regime. With freedom of thought, speech and artistic expression severely suppressed, I realized that I would never reach my potential as an artist and a person.

Life in the camp was very hard, the morale very low, and many ended up as broken souls; some even committed suicide. I also became despondent and lost all hope. But fortunately for me, there was a local Hungarian community run by a Catholic priest, who restored my faith in God and my confidence in myself. After one year of deep suffering and requests for asylum, the Canadian Government finally accepted and sponsored me into this great beautiful country.

In May 1988, I entered Canada and started life in Winnipeg. In due course, again, with the help of the Canadian Government, I was able to bring my family over as well. Feeling the need to be surrounded by natural beauty and a milder climate, I moved to Vancouver Island..

Here, my art, my creative spirit and my spiritual energies regained their full strength. I found myself creating better and better art and felt optimistic about life and the world. If you want to create beautiful art, surround yourself with beauty and live a beautiful life.

I have given away many of my works to worthy individuals and philantropic organizations in support of their efforts. I’ve donated entire collections for fund-raising and continue to participate in humanitarian causes.

I leave you with a quote from one of our famous Hungarian writers and journalists, Sándor  Márai : “A művészek tiszteletre méltóak. Ők Isten gyermekei, akik a legnehezebb részt választották.“ Roughly translated, “The artist is worthy of great respect. They are God’s children who have chosen the hardest part of life.”

For a fuller biography, please follow this link.

Our Canadian Panorama Club President, Artist Imre Székely

Visual artist Imre Szekely, whose works are on display around the globe, serves as president of the Canadian branch of the Panorama Club, an international Hungarian organization.

In November 2013, the Panorama Club opened its 111th member organization in Victoria, British Columbia. Imre was asked by Panorama’s founder, Laszlo Tanka, to serve as president of the new group, along with his wife, Jennifer Penalosa, who is the vice-president.

Imre is a graphic artist who has lived in Victoria, the capital of British Columbia, situated on beautiful Vancouver Island by the Pacific Ocean, for 32 years.

Let’s get to know him. Here’s what he has to say about himself:

I am a very spiritual, devout and religious person.  For me, the most important things are peace and respect for each person (those deserving of respect.)  Most people desire peace and harmony. The true artist shares these desires.

With my creations, I also try to support people who have done a lot for humanity and worthy causes. This gives me more satisfaction –  and creative inspiration – than all the money in the world.

Coming from a Communist country where freedom of expression was suppressed, I appreciate a free country, such as Canada.  Here my free thoughts – not to mention my heart and soul – have flourished with love, respect and the peaceful co-existence of people from different backgrounds.  I found a new direction and a whole new life, which I could subsequently provide for five family members who joined me here. When I arrived at the Trairschkirchen Refugee Camp in Austria in 1987, I didn’t think it would last one year until the Canadian Government sponsored me.

My work, which combines shapes and lines in the two techniques I use, brought a new style to my motifs: hyper-surrealism, providing me me greater experience and freedom of interpretation. Hyper-surrealism originated with Andre Breton’s Surrealist movement in the 1920s. It reached a hyper or excessive level in the 1970s.

As a poet and writer, Breton felt that freeing his mind from the past allowed him to reach the truth through dreams or the unconscious. This can be applied to other arts as well. This process takes me into a deeper expression of my inner mental, emotional and spiritual world. This art genre challenges me to go beyond mere technical skill to a deeper level of imagination and a higher vision.

Hyper-surrealism, a term coined by Iranian-American artist Leila Zafar in New York City, in art refers to a detailed  –  or rough-and ready –  composition or painting, which lends itself well to the monotype method that I employ as well. The combination of the theme, the colours and the artistic technique used with it allows the expression of the  final work.

I share my present art studio in downtown Victoria with Adam, my 44-year-old son, who is a DJ and radio show host in his spare time.  Thus, I have the ideal environment for an artist as one of the most difficult tasks in the world is to create something out of nothing.

A composition begins with grasping the subject, then conveying it to my mind, to my senses. Since one of my main art techniques is linocut – which I learned from my drawing teacher Imre Krausz in Győr – I first adjust my creative thoughts to this. In Győr, I attended István Tóth’s private art school. Tóth was a two-time Munkácsy Award-winning painter.

After that, I taught Hungarian and art at home. I also taught art in the Netherlands and Austria, combined with professional presentations. Here in Canada, I taught the Hungarian language and drawing in weekend Hungarian Schools in Winnipeg, Toronto and Victoria.

I draw the sketch on a piece of paper. When the composition starts to come together, I draw it on the linoleum and carve it out. There is no room for error here, because it is no longer possible to correct it – as it is  a negative / mirror / pattern – since, after pressing, the positive image appears on the special offset paper. Carving lino is a very technical and practical job, it requires great dexterity! A combination of razor-thin fine lines and large carved surfaces.

My special technique for creating another image is to print the different coloured lino on the background rolled with the primary colours on the originally white offset, special printing paper. When it dries, I turn the paper over. On a sheet of glass, it is then rolled evenly with black printing ink.  I place only the part where it picks up the black ink, drawing a line with a pencil on the part where it comes into contact,  thus leaving a mark, line or spot.  So, using the triple graphic technique, each finished image is considered a unique creation!

Only the lino print may be the same, yet the coloured background and the black monotype lines and figures are different! Most recently, I created one of my colourful large-scale works for Katalin Karikó – as a token of my thanks and respect for her and her scientific colleague for providing the mRNA-based Pfizer-BioNTech vaccine.

The title of the artwork I created for her is: Hope by a Persevering Genius, for which she thanked me very much in advance and wrote that she would considers it an honour to have this work dedicated to her.  I hope that I will be able to hand over the picture to her personally.

I, too, consider this a great experience and one of the milestones in my artistic career, knowing that she has this art work in her possession. Of the two main elements in the picture, the colour of the first lino is green, as it is the colour of hope. The colour of the second lino is blue, because it is the symbolic colour of genius and knowledge. This work is worthy of Dr. Karikó’s excellent personality. I am proud that she is also Hungarian!

As a result of the COVID-19 pandemic, I created an artwork which I offered to the Director-General of the World Health Organization, Tedros Adhanom Ghebreyesus. I managed to find a connection with him; he saw a photo of the picture and liked it very much. I wanted to personally deliver the picture to Geneva, but because of the travel restrictions and the two-week quarantine introduced in both Canada and Switzerland at the time, I was unable to do so.  However, I also invited the  Hungarian Embassy in Switzerland and the Swiss co-chairman of the Panoráma World Club to this ceremony.  The title of the picture:  Satan Sneers.

I would like to mention that the Canadian Inspired magazine also wrote an article about me,  published in January 2021. So far, the online version of this excellent interview has been downloaded by 1,485 people. The photos were taken by my friend Kor Gable, aka Zoltán Nagy, a photo and video artist. CREATIVITY DOES NOT RETIRE | INSPIRED 55+ Lifestyle Magazine (

During my artistic career, my biggest work is Abba Pater.  Pope John Paul II received it from me at a personal audience in the Vatican. The Holy Father gave me his personal Apostolic blessing and wrote in his letter of thanks that he was praying for me. I have been influenced by that moment ever since.

Because Canada welcomed the people fleeing from home and their family members with good heart in 1956 – and later me and my family – I created a large colourful picture with the title: Canada Past, Present and Future. I donated this work to Canada, and the prime minister at the time, the Honorable Jean Chrétien, received it from me in the parliamentary staff room in Ottawa, in the presence of, among others, the Hungarian ambassador. The picture is in the National Gallery.

I donated a picture to the current prime minister of Canada, Justin Trudeau, when he was here in Victoria. I also invited him to my studio.

I didn’t forget about my country, either, as I donated my linocut entitled Conquest to the Hungarian Parliament, for which they thanked me very much. In addition, in 2010, I had an independent graphic exhibition in Pécs, when the city served as the European Capital of Culture. Here I received the honorary title “Ambassador of Culture,” for which I am very grateful!

One of my works is Homage to Pécs which I presented to the mayor the city, and I donated the certified copy of this picture to the University of Pécs. At the close of my exhibition, I donated 31 pieces to a local art foundation, so that the artists would be supported. I donated my Szent István work to my hometown of Győr at the town hall in the presence of the mayor. I presented my work Waiting for Jesus to the Győr Cathedral, which the county bishop accepted from me in the presence of the media. This work of mine is in the Diocesan Treasury in Győr.

I also gave one of my famous works to the Canadian Embassy in Manila, for which they kindly thanked me. I have donated works as well to the Hungarian Embassy in Ottawa and the Consulate General in Vancouver.

Here in Victoria, there is my creation Homage to Victoria at the City Hall.  The mayor and city leaders thanked me very nicely in a polite letter. The picture is displayed in an elegant place in the building. There are also several articles about me in the colourful magazines of the Panoráma World Club, in their publication, “Magyarok a Nagyvilágban”  or “Hungarians Around the World.”

I am also among the most famous Hungarians in the big, colourful world books entitled Portrait Gallery of American Hungarians and Hungarian America. I am also very happy about that. There are many more  newspapers and magazines which have articles about me in several languages. They can also be seen here on my website.

I love animals, nature and the ocean. I try to promote the well-being of humanity in my life and my works! But my latest colourful large-scale work was also created with me by life, actuality. Its title:  Premonition of World War III (46 x 100 cm), a work made with a combination of paper engraving, linocut and monotype, in a hyper-surrealist style. I will probably donate it to the Secretary General of the United Nations, António Gutteres, for his efforts to try to prevent the outbreak of World War III, which would be the first atomic burning of the Earth, according to Albert Einstein’s prediction.

Kanadai Panoráma Világklub-elnökünk, Székely Imre képzőművész
Alkotásai a világ számos országában megtalálhatók

2013 novemberében alakult meg a kanadai British Columbiában, Victoriában, a Panoráma Világklub Victoriai Társklubja 111-ként a társklubok sorában. Elnökéül Székely Imre képzőművészt, alelnökül feleségét, Jennifer Penalosát kérte föl dr. Tanka László alapító elnök. Székely Imre magyar (győri) származású grafikus művész, 32 éve él a családjával Kanada nyugati felén a Csendes Óceán gyönyörű szigetén Vancouver Islandon, British Columbia tartomány fővárosában, Victoriában.

Ismerkedjünk meg vele, Székely Imre így vall önmagáról:
Nagyon spirituális és Isten hívő, vallásos ember vagyok. Számomra az egyik legfontosabb dolog a béke és egymás tisztelete ( aki megérdemli persze ). A legtöbb ember a békére és a harmóniára vágyik. Az igazán nagy művészek szolid emberek. A jövendő klasszikusai ! Mi művészek is ebben hiszünk. Az alkotásaimmal is próbálom az emberiségért sokat tett személyeket és az ehhez méltó ügyeket támogatni. Ez nagyobb elégedettséget – és alkotói inspirációt – jelent számomra, mint a világ összes pénze.

Egy olyan kommunista országból érkezve, ahol a véleménynyilvánítás szabadságát elnyomták, nagyon értékelek egy olyan szabad országot, mint Kanada. Itt a szabad gondolataim, a szívem és a lelkem új életet talált, amit szeretet, tisztelet és békés együttélés táplál a különböző hátterű emberekkel. Ez új irányt és egy teljesen új életet adott nekem, majd később öt családtagomnak, akiket be tudtam hozni Kanadába. Amikor 1987-ben be mentem Ausztriába a Trairschkirchen-i Nemzetközi Menekült Lágerbe, nem is gondoltam, hogy ez 1 évig fog tartani, amíg a Kanadai Kormány nem szponzorált.

A formák és a vonal egyesítésével végzett munkám az általam használt két technikában motívumaimnak új stílusához vezetett: a hiper-szürrealizmushoz, amely nagyobb átélést és értelmezési szabadságot biztosít számomra. A hiper-szürrealizmus Andre Breton 1920-as évekbeli szürrealista mozgalmából származott.

Hiper – vagy túlzott szintre az 1970-es években jutott.
Költőként és íróként Breton úgy érezte, hogy az elméjének felszabadítása a múltból, hogy álmokon vagy tudattalanon keresztül elérje az igazságot. Ez alkalmazható más művészetekre is. Ez a folyamat belső mentális, érzelmi és spirituális világom mélyebb kifejeződésébe visz. Ez a művészeti műfaj kihívást jelent arra, hogy a puszta technikai készségen túlmenjek a képzelet mélyebb szintjére és a magasabb látásmódra.” A hiper-szürrealizmus a művészetben a részletes – vagy elnagyolt – komponálásra vagy festésre vonatkozik, amely jól illeszkedik a monotípia – az általam alkalmazott – módszerhez is.

New York City-ben Leila Zafar iráni-amerikai művész találta ki a kifejezést. A téma, a színek és az ezzel alkalmazott művészeti technika kombinációja adja meg a végső nagy alkotás kifejezését.

Itt Victoria BC-ben a belvárosban van egy Art Stúdióm, amit Ádám ( 44 ) nevű fiammal ketten használunk. Ő szabad idejében DJ és Rádió műsorokat állít össze. Tehát van ideális környezetem a művészeti munkára, hiszen az egyik legnehezebb dolog a világon az alkotás, a semmiből való teremtés!

Először a téma megfogása, majd az agyamban, – érzékszerveimbe – való eljuttatásával indul egy kompozíció. Mivel egyik legfőbb művészeti technikám a linó metszet – amit Krausz Imre rajztanáromtól tanultam Győrben – először ehhez igazítom alkotói gondolataimat. Győrben Tóvári Tóth István kétszeres Munkácsy – díjas festőművész magán művészeti iskolájába jártam. Utána tanítottam is magyart és művészetet otthon is.

Művészetet Hollandiában és Ausztriában is oktattam, szakmai bemutatókkal egybekötve. Itt Kanadában Winnipegen, Torontóban és Victóriában a hétvégi Magyar Iskolákban magyar nyelvet és rajzot tanítottam.

A vázlatot felrajzolom egy papírra. Ha már kezd össze állni a kompozíció, akkor rá rajzolom a linóleumra és kivésem. – Itt tévedni nem lehet, mert ezt nem lehetséges kijavítani már – természetesen negatív / tükör / mintában, mivel a lenyomás után a pozitív kép jelenik meg a speciális ofszet papíron. A linó kivésése nagyon nagy technikai és gyakorlati munka, hatalmas nagy kézügyességet igényel! A hajszálvékony finom vonalak és a nagy ki faragott felületek kombinációja.

Speciális technikám még egy kép létrehozásához, hogy az eredetileg fehér ofszet = nyomtatási speciális papír-t a primer színekkel felhengerelt háttérre nyomtatom a különböző színű linókat. Mikor ezek megszáradnak, akkor megfordítom a papírt és egy fekete nyomda festékkel egyenletesen le hengerelt üveg lapra csak azt a részt helyezem rá, ahol ceruzával meghúzva a vonalat azon a részen ahol érintkezik, felveszi a fekete festéket, így nyomot, vonalat vagy foltot hagy.

Tehát a hármas grafikai technika alkalmazásával mindegyik kész kép egyedi alkotásnak számít! Mert csak a linó nyomat egyforma esetleg, de a színes háttér és a fekete monotípia vonalak és ábrák különbözőek!

A legutóbb egyik színes nagyméretű alkotásomat Prof. Dr. Karikó Katalin részére készítettem. Köszönetem és tiszteletem jeleként azért, mert a szintetikus mRNS alapú Pfizer-BioNTech vakcinát feltalálta és szabadalmaztatta egy tudós kollégájával együtt.

A professzor asszonynak készített alkotásom címe: Remény és zsenialitás. Angolul Hope by a persevering Genius. Reményeink szerink egy közeli személyes találkozásunk alkalmával a képet átadhatom neki, amit már előre nagyon megköszönt és írta, hogy megtiszteltetésnek veszi azt, hogy neki alkotok egy képet.

Én is nagy élménynek és művészi pályafutásom egyik nagy állomásának fogom ezt értékelni , ha tudom hogy ez a remek kép nála van. A képen látható két fő elem közül az első linó színe zöld, mivel az a remény színe. A második linó színe kék, mert a zsenialitás és a tudás szimbolikus színe a kék. / Itt a Honlapom nyitó lapján látszik amikor készítem a képet / Ez az alkotás méltóProf. Dr. Karikó Katalin kiváló személyiségéhez. Büszke vagyok rá, hogy ő is magyar!

A COVID-19 Pandémia hatására alkottam az első képet, ezt a WHO főigazgatójának Dr. Tedros Adhanom Ghebreyesus úrnak ajánlottam fel. Sikerült kapcsolatot találni vele, a kép fényképét látta és nagyon tetszett neki. Genfbe személyesen akartam a képet átadni Svájcban, de ekkor vezették be az utazási korlátozásokat és a 2 hetes karantént Kanadában és Svájcban is. Pedig erre az ünnepségre meghívtam a Svájci Magyar Nagykövetséget és a Panoráma Világklub Svájci társelnökét is.

A kép címe: A Sátán gúnyos kacaja. Angolul: Satan Sneers . Ezek a képek is láthatóak a művészeti honlapomon.

Szeretném megemlíteni, hogy a Kanadai Inspired színes nagy magazin is készített velem egy interjút, ami ebben az évben Januárban jelent meg . Eddig már – ennek a kiváló interjúnak – az online változatát 1,485-en töltötték le. A fényképeket Kor Gable, aka Nagy Zoltán fotó és videó művész barátom készítette.

Művészi pályafutásom során a legnagyobb alkotásom az Abba Pater című kép. Ezt II. János Pál pápa egy személyes Audiencián vette át tőlem a Vatikánban .

A Szentatya személyes Apostoli áldását adta rám és köszönő levelében megírta, hogy imádkozik értem. Ezt azóta is érzem az életem során.

Amiért Kanada 1956-ban az otthonról menekülő embereket és családtagjaikat jó szívvel befogadta – és később engem is a családommal együtt – alkottam egy nagy színes képet, aminek a címe: Magyarul: Kanada múltja, jelene és jövője Angolul: Canada Past Present and Future. Ezt az országnak adományoztam, melyet az akkori miniszterelnök Honourable Jean Chrétien úr vett át tőlem a parlamenti dolgozó szobájában Ottawában többek között a Magyar Nagykövet jelenlétében. A kép a National Galleryben van.

Az új Kanadai miniszterelnöknek Mr. Justin Trudeau-nak is adományoztam egy képet, mikor itt volt Victoriában. Meghívtam az Art Stúdiómba is.

Hazámról sem feledkeztem el, hiszen a Honfoglalás című linó metszetemet a Magyar Parlamentnek adományoztam, amit nagyon megköszöntek. Továbbá 2010-ben Pécsett az Európa Kulturális Fővárosa keretében volt egy önálló grafikai kiállításom . Itt megkaptam a “ Kultúra Nagykövete “ kitüntető címet, amit nagyon köszönök!

Egyik alkotásomat a “ Hódolat Pécsnek “ c. képet a város polgármestere vette át tőlem. Ennek a képnek a hitelesített másod példányát a Pécsi Egyetemnek adományoztam. Ekkor – a kiállításom befejezésekor – az ott kiállított alkotásaim közül 31 darabot egy művészeti alapítványnak adományoztam, hogy az árából támogassák a művészeket Szülővárosomnak Győrnek a városházán a polgármester úr jelenlétében adományoztam a Szent István c.- alkotásomat. A Győri Katedrálisnak  ajándékoztam a Jézusra várunk című alkotásomat, amit a megyéspüspök úr vett át tőlem a média jelenlétében. Ez az alkotásom Győrben az Egyházmegyei Kincstárban van.

A Fülöp-szigeteken a fővárosban Manilában a Kanadai Nagykövetségnek is átadtam egyik híres alkotásomat, amit jó szívvel megköszöntek. Ottawában a Magyar Nagykövetségen, Vancouverban a Főkonzulátuson is van alkotásom amit oda adományoztam.

Itt Victoria városában pedig a Városházán van a “ Homage to Victoria “ c. alkotásom. A polgármester úr és a város vezetői nagyon szépen megköszönték egy udvarias levélben. A kép az épületben ki van állítva egy elegáns helyen.

A Panoráma Világklub színes nagy magazinjaiban is van több cikk rólam. Az ő szerkesztésükben és kiadásukban a “ Magyarok a Nagyvilágban “ – “ Amerikai magyarok arcképcsarnoka “- “ Magyar Amerika “ című nagy színes világ könyvekben is a leghíresebb magyarok között szerepelek. Ennek is nagyon örülök. Még sok – sok újságban és magazinban is vannak cikkek rólam több nyelven. Itt is láthatóak a Honlapomon.

Szeretem az állatokat, a természetet, az Óceánt. Igyekszem életemmel és alkotásaimmal az emberiség jobblétét elősegíteni!

De a legújabb színes nagyméretű alkotásomat is az Élet, az aktualitás hozatta létre velem. A címe: “ A harmadik világháború előérzete “angolul: “ Premonition of World War III “  A kép mérete: 46 x 100 cm. Papírmetszet, linómetszet és monotípia kombinációjával készült alkotás, hiper – szürrealista stílusban.  Valószínűleg az ENSZ főtitkárának António Gutteres úrnak adományozom abból a célból, hogy próbálják meg megakadályozni a harmadik világháború kitörését, ami a Föld első atom égése lenne Albert Einstein jóslata szerint.